ÜDVÖZÖLLEK AZ OLDALAMON,
OTT RÉKA VAGYOK.
A művészet, az önkifejezés mindig is meghatározó elemei voltak az életemnek. Középiskolai éveim alatt iparművészetet tanultam, majd az egyetemet pedagógia szakon végeztem. A mai napig aktívan tanítok felvidéken, szülőfalum kis óvodájában, ahol a gyerekekkel való "munka" során elengedhetetlen a kreatív szellem és látásmód.
Időközben megszületett a kisfiam, aki azóta is beragyogja az életünket. Család lettünk. A mindennapok verklijében azonban hiányzott az alkotás öröme.
A fotózással kapcsolatos utam egy "véletlennek" köszönhető. Barátnőm várandós volt és a lefoglalt fotósuk visszamondta a kismama fotózást, így engem kértek fel, hogy csináljak róluk pár képet, 'lesz, amilyen lesz' alapon. Ekkor még mindezt egy kölcsönzött géppel, nulla tudással a hátam mögött. Végül nem is sült el rosszul a dolog, és a képek publikálása után elkezdtek keresni az emberek.
Ekkora már beruháztam életem első fényképezőgépére, mellyel egy rég dédelgetett álmom vált valóra. ezzel pedig egy csodás utazás vette kezdetét. Ahogy pedig finomítottam a képességeimet, a szenvedélyem csak egyre nőtt.
A mindennapokban próbálok egyensúlyt teremteni a család, a hivatásom és a szenvedélyem között. Bevallom, ez sokszor nem egyszerű feladat. Nehezen mondok nemet, de hiszem, hogy minden egyes 'NEM' a családomra és saját magamra mondott 'IGEN'. Igyekszem csak annyit vállalni, ami még örömet okoz számomra, és semmiképpen sem az a célom, hogy kiégjek abban, ami ennyi kreatív szárnyalást és szabadságot okoz. Ahhoz, hogy a legjobb formámat tudjam nyújtani, elengedhetetlen a határok meghúzása, hogy még sokáig vihessen magával a lendület, a lelkesedés.
S hogy mit szeretek a leginkább a fotózásban?
Az emberekkel való kapcsolódást, történetük megismerését, ahogy bizalmukba fogadnak.
A felhőtlen hangulatot. Amikor nincs más, csak én, a fényképezőgépem, és maga a pillanat.
A folyamatot, amikor a fejemben elképzelt kép megelevenedik a színeimmel és végső alakot ölt. Hogy a fotóim időtálló lenyomatai egy korszaknak, történeteket mesélnek el.
Hálás vagyok a családomért, a támogatásukért, hiszen nélkülük nem tudnám mindezt csinálni, vállalni.
